Röviden néhány gondolatot mogyoróztam össze, amikben fejlődnöm kell:

  1. Meg kell tanulnom kinyitni mások felé a szivem és az elmém.
  2. El kell fogadnom, hogy mindenkinek megvan a maga élete - és vele együtt a titkaik.
  3. El kell sajátítanom a képességet, hogy a komfort zónámon kívül is létezik élet.
  4. Meg kell próbálnom élvezni, amit éppen csinálok.
  5. Nem szabad hagynom, hogy az érzelmeim befolyásolják a cselekvésem.
  6. Fel kell hagynom az életem másokéval való folytonos összehasonlítgatásával.
  7. El kell engednem a múlt hibáit.
  8. A segítség nem baj. Ha van, el kell fogadni.
  9. Irányítanom kell a változásokat.
  10. Kiírni magamból a nyomasztó dolgokat, nem hagyni, hogy felőröljenek.
  11. Jobb barát(ok)ra van szükségem.
  12. Meg kell tanulni feladni dolgokat a nagyobb jó érdekében.
  13. Felhagyni az önzőséggel és helyette inkább élvezni és sodródni a jelennel.
  14. Visszatérni a szenvedélyem tanulásához.

Vannak érdekes pontok - már azon túl, hogy pont 14-et szedtem össze kezdetnek. Az első és a hatodik valamiért nálam teljesen összefonódik és elnyomják a négyes illetve ötös pontokat. Ami rossz. Nagyon rossz. És pontosan emiatt kell a hatos pontot eléjük helyeznem, ugyanis ha azt megtudom tenni, utána már nem fog minden annyira nyomasztani. Legalábbis abban az értelemben, hogy a kettes pont valóban a második legnagyobb gondom, de talán valahol ha ezt sikerül elfogadnom, azáltal mentálisan rendben lehetek, ami kinyithatja az elmém mások felé.

A hetes pont igazából érdekes ebben a pillanatban. Nem tudom, hogy valaha is képes leszek-e rá teljesen, de mégis ezek a hibák vezettek életem legjobb évéhez és a java még hátra van a következőtől kezdve. Szóval tényleg jó volna elengedni és nem visszavezetni mindent a múltba. Az, hogy sosem fogadom el a segítséget óriási hiba. Persze elfogadom meg kérem is, amikor kell, de ennyi. Meg kell tanulnom értékelni, amikor kérés nélkül is jön. De persze itt elsősorban olyasmire gondolok, hogy "Valaki húzzon már ki a szarból, KÖNYÖRGÖM!"... 2014 a változásokról és a fejlődésekről fog szólni. Ez tény, vitának helye nincs.

Visszatérni a naplózáshoz mindenképpen fontos. Hiányzik. Akarom is csinálni. Csak félek, hogy már nem lesz mit... Remélem tévedek. A jobb nem feltétlen szó szerint érthető, hanem sokkal inkább mennyiségileg is. Több és jobb barátra van szükségem. Ezt üzeni a szivem és az elmém. Több, mint 10 millióan laknak ebben a városban mégis mennyire lehet nehéz ez?

Nehezemre esik feladni dolgokat a nagyobb jó érdekében. Pölö pénzt az álmaim hajkurászásáért. A tizenhármas pont az egyik legnagyobb hibám, amitől nem tudom hogyan lehet megszabadulni, de mindenképpen meg kell tennem. A tizennégyes pont pedig leginkább azt jelenti, hogy megtalálni a helyem a világban és a szabadidőmben olyan dolgokat csinálni illetve körülvenni magam, amelyek fontosak. Vagy legalábbis képesek arra, hogy kirakadjanak a saját valóságomból és elrepítsenek a boldogság földjére. 

És a dillemma: Vajon érdemes lenne-e akkorát kockáztatni, hogy ott hagyjam a melóm azért, hogy legyen időm és lehetőségem újat találni, vagy legyek okos és ne dobbantsak, amíg nincs más? Az élet örök kérdései...

Bárhogy is legyen egyet sose feledj: Nem számít milyen rossz hangod van, a lelked néha ki kell engedni a palackból. Úgyhogy dalra fel, cimborám!