Kicsit furcsának éreztem, hogy az elmúlt hónap folyamán miért a "Let it go" és a "Let her go" című dalok ragadtak a fülembe. Az egyik ugye egy jobb korokat idéző lekonyuló félben lévő stúdió felemelkedésének előszele, míg másik szimplán egy mesés dal. Nem szó szerint. És ott van még a kötelező the "The Spirit carries on". Beszédes dalok ezek, amelyek mind segítettek a feldolgozásban és abban, hogy ha sikerül elengednem, akkor "felnőhetek". Legalábbis közelebb kerülhetek valamihez, amit nagyon szeretnék. Mindig az első lépések a legnehezebbek. De ismeritek a mondást, nem? "Ami nem öl meg csak erősebbé tesz."

Nehéz napok állnak mögöttem. Már úgy gondolkodás szintjén. A barátság... kiszámíthatatlan ösvény. Néha engedni kell, néha tűrni, néha csalódni, néha pedig meglepődni. Leírhatatlan kötelék két ember között. Fontos. De persze nem mindegyik. Amikor annyian vesznek körül, hogy már azt sem tudom kire mennyi idő jusson vagy... Nehéz kérdés, ha zárkózott vagy. Könnyű, ha nyitott és nem foglalkozol az apró csetlő-botló dolgokkal.

Le kell zárni ezt a témát. Legalábbis belül, mert tisztán érzem, hogy elnyom fontosabb dolgokat. Csak abban tudok bízni, hogy ezek majd előjönnek. Talán már holnap. Legkésőbb. Az volna ám csak a csudijó. Életem legjobb éve egy igazi csalódással ér véget... Na erre se számítottam volna. Viszont mindent egybevetve ez volt életem legjobb éve a koncertekkel, a zenékkel, a munkával, nyaralással, emberekkel, élményekkel, filmezéssel és mindennel együtt. Csúcs év volt. Nehéz lesz überelni, de azt hiszem megpróbálom!

B.Ú.É.K., Kedves Naplóm!