Nos, hogy hogyan is érzem magam... Sok mindent szeretnék, még több mindenre vágyom és túl sok csalódás ér. Vagyis inkább a jó oldal van telis tele csalódásokkal. Tudod, a hatalmas elvárások meg mindenféle hasonló elterelő hülyeség. Az a legszörnyűbb, hogy tudom, ez az illúzió csak a fejemben létezik és sohasem fog megtörténni. És ez fáj. Amíg csak a felszínt karcolja minden rendben, de mikor realizálod, hogy nem minden olyan egyszerű és a semmiből képes jönni egy fordulat az olyan... 

Padlón vagyok. Oké, nyílván senkit sem érdekel a siránkozás. Engem sem. Hiába vagyok egy harcos, az elmúlt 7 év megtört. Csúnyán. Lelki nyomorékká tett, aki nem képes értékelni mindazt a jót, ami körülveszi.  Pedig hidd el, hogy rengeteg van belőle. Jó pénzt keresek (még akkor is, ha nem szeretem a munkám - átok munkamániásnak lenni amúgy), van munkám, van tető a fejem felett, van mindennap mit a tejbe aprítanom (még ha tejem az nincs is...), szeretem sok oldalát. De ott a közlekedés, ami egy katasztrófa. Főleg ezen a héten. Időpocsékolás. Lélekölő. 

Pocsék érzés távol lenni mindentől és mindenkitől... És ahogy ezt leírtam, hogy én nem vagyok távol semmitől és senkitől, mert otthon nincs már semmim. Szeretem a városom, jobban, mint bármi mást - igen ez is egy személyes probléma, hogy jobban szeretek/ragaszkodok állatokhoz és tárgyakhoz, mint emberekhez-, de ahogy maga a hely, úgy számomra is teljesen kihalt. Bezzeg itt... Telis tele jobbnál jobb lehetőségekkel. Csak félek kihasználni őket. Vagy találkozni velük. Meg úgy egyáltalán... ha nem jársz suliba hogyan építesz fel egy életet teljesen nulláról? Lehetséges vagy csupán személyfüggő? Mert ha utóbbi, akkor jó nagy szarban vagyok - lásd elmúlt két évem. 

"All I'm saying is, you know... Andrew, Zach, Lauren they all have lives outside of work. Don't be afraid to have one too. OR else you end up like me at your age, spending all my time at the office, not experiencing life. i want more for You." (Robin Williams Sarah Michelle Gellarnak a Crazy Ones-ban)