2014... Még ez az év sem ért igazán véget, de a következő már itt liheg a kapuban. Kicsit elgondolkoztam mindenen. Vagyis inkább majd ezen kósza gondolatok katyvaszában történik meg mindez. Fura. Maga az érzés, hogy tudod jön valami. Valami, amit már rég vársz, valami egészen varázslatos, ami megváltoztatja az életed. Vagy nem. De tudod, mert érzed vagy mert fizikálisan érzed a közelségét. Mint mikor rendelsz valamit az interneten és tűkön ülve várod a postást, hogy leszállítsa. Béna hasonlat, de ennél átlagosabban nem is lehet leírni az érzést.

Mint mindig ma is Francy lesz a kiinduló pont. Minél többet látok magunkból, minél többet agyalok rajtunk, annál inkább egyértelmű a számomra, hogy mi nem vagyunk barátok, csak kollégák, akik jól kijönnek egymással. Néha vannak jelek, hogy mi barátféleségek vagyunk, de máskor mintha nem is léteznénk egymás számára. Gondolok itt például arra, hogy ha nem dolgozunk, akkor nem is beszélünk egymással. Akkor csak napokig nincs kommunikáció, ami rendben is lenne, de egy jó barátság nem igazán így működik. Aztán amikor társaságban vagyunk... Mintha csak nem is léteznék a számára. Ami megint csak rendben is lenne, de... És valamiért minden egyes "tapasztalat" után ott kötök ki, hogy rám talál ez az érzés. A kérdés, amit felvet pedig az, hogy vajon mindez csak illúzió vagy csak szimplán hiányzik, hogy már nem vagyok a világ közepe egy baráti társaságnak?

Persze két ember még nem is igazán egy társaság. Vagyis... Nekem éppen elég. Ennél több már vészesen közeledik a tömeg fogalma felé. Azt pedig nem szeretem. Egyáltalán. Semmilyen szinten. Szóval, amikor kettesben vagyunk barátnak érzem magunk. Beszélgetünk, persze nem lelkizünk melóban, azon kívül meg elég ritkán találkozunk - és ez kötve hiszem, hogy meg fog változni miután melóhelyet vált. Pénteken például 4 órát maradtam, mert megkért, hogy menjek velük "inni", mivel ez a két nálunk dolgozó holland csóka utolsó estéje a városban. Zenét hallgattunk (okozott is néhány nagy kedvencet, mint például a "Let her Go", valamint a "The Spirit Carries On"), elvoltunk. Majd csatlakoztunk Yoghurthoz és átmentünk a szomszéd pubba. Az még jó volt. Kicsit időnként legalább a látszatát megadták annák, hogy létezem. Aztán teljesen elfelejtettek. Mikor visszamentünk az étterembe hozzánk (miután Jonathan éjfélkor lelépett) inkább ültem egyedül a bárpultnál kortyolgatva a narancslevem. Majd megint megkért, hogy csatlakozzak hozzájuk... Akkor odaültem. És azt néztem, hogy epekedik a szakács csóka érte... Majd jött a manager tanonc suhanc és azt kellett néznem, ahogy flörtölnek és senki sem törődött velem. Majd jött Micael kioktatása, hogy "nem látod, hogy csak játszik velük?", mire én, hogy dehogyisnem, de attól még nem kellene fizikálisan bántalmaznia... Végül hajnal 2-kor zárt az épület és sok kolléga végzett is akkor. Boldog karácsony és dobbantás... Majd Francy velem jött egy darabon. Ami szokatlan volt, de legalább nem kellett kérnem. Teljesült egy titkos álmom, hogy az egyik legutolsó esténken együtt menjünk busszal. Szóval köszönöm.

A másik, amiért hihetetlen biztos vagyok benne, hogy ez a barátság fontosabb nekem, mint neki, az az hogy én vettem neki karácsonyra ajándékokat. Valamiért 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ő nem tette meg ugyanazt értem és azt is érzem, hogy még csak meg se fog ölelni érte. Ez pedig nagyon csúnyán fog elkeseríteni. Hiába fogjuk a szilvesztert együtt tölteni, egyszerűen... Maga az érzés pocsék. All I Want For Christmas is I'll be Wrong.

És akkor ezzel ki is sírtam magam - no nem egészen úgy, ahogy szerettem volna, de néha tényleg jobb kiírni magamból ezeket, mint zaklatni valakit velük. Lényeg a lényeg, hogy az első szilveszterem nem volt valami jó itt kint. Lakótársakkal voltunk a belvárosban nézni a tűzijátékot. Esett az eső, de semmi különleges nem volt benne. Meg is alapozta az évem. Szenvedés egész évben. Tavaly szilveszterkor és január elselején is melóztam, ez pedig egy remek évet hozott össze nekem - bár az év végi gólom közelébe sem jutok el, mert túlköltekeztem magam ebben a hónapban... De legalább volt munkám. Most pedig "barátokkal" leszek szilveszterkor egy ottalvós buliban a világ másik végén. Ez most akkor azt jelenti, hogy barátokkal lesz teli a következő évem? Remélem. Meg azt is, hogy sikerült áttörnöm jövőre ezt az engem belülről blokkoló valamit. Ez és egy új melóhely találása max 3 hónap alatt a következő éves tervem. Ha ezek a dolgok összejönnek én máris egy sokkal teljesebb és boldogabb életet fogok élni, hiszen akkor már...

Najó, igazából mindenen változtatni kell jövőre. Magamon. A helyen, ahol "élek". És a munkán. Ha mind a három megtud változni viszonylag gyorsan (nem tudom honnan jön, de a 3 hónap elég "fair enough" kategóriának tűnik nekem), akkor rendbe jövök és 2014 überelni fogja 2013-at. Kötve hiszem, de ahogy mondani szokás emelni kell a tétet.

So... Go big or go home.