Kedves Naplóm!
Annyi minden történt velem az elmúlt hónapban (pedig nem is), annyi mindent szeretnék elmondani Neked (ez már annál inkább), hogy azt sem tudom hol kezdjem. Vagy mégis. Válaszolnom kell egy égető kérdésre, ami motoszkál benned már egy ideje: Egy dolgot ígértem Neked és azt sem vagyok képes betartani, akkor mégis hogyan bízhatnál meg bennem? Nos, az ok a jó öreg "nincs idő/energia". Tudom, hogy azt ígértem sűrűbben számolok be az életem legmeghatározóbb eseményeiről, de eddig valahogy sosem jött úgy ki a lépés. Most viszont úgy éreztem muszáj klaviatúrát ragadnom, mert rengeteg van minden bennem, amit nagyon szeretnék kiönteni neked - mellesleg ez is egyike az Ígéreteimnek arról a bizonyos listáról.
Munka
Továbbra is csak egy helyben toporgás. A főnökeim elviekben mostanság beszélgetnek/tek a Gm-mel és az egyikük megígérte, hogy a fizetésemelés kérdése is szóba jöhet. Csak ez a hét nem épp a legalkalmasabb arra, hogy a pénzről beszélgessenek... Ugyanis történtek dolgok. Micael, akit Thijs hozott hozzánk január 31-én nem jelent meg melózni és a CCTV kamerái rögzítették miközben kis pénzt vesz ki a kasszából. Nekem kábé ennek az összegnek a tízszeresével tartozik és soha nem fogom visszakapni. Egyenlőre senkinek sem sikerült elérnie, de vannak, akik bizakodnak abban, hogy egy nap majd újra felbukkan. Kicsit olyan barátköztös szagú az egész és én vagyok az áldozati bárány, akit megfosztottak 100 óra munkájának gyümölcsétől... Ám ennél nagyobb baj történt a GMünk alá tartozó másik helyen, ahol egy sokkal nagyobb összeget lovasított meg a srác, aki korábban nálunk dolgozott az étteremben. Kiderült azóta, hogy Niconál is csinálta ezt már korábban, de coverelte. Most viszont nem fogja megúszni... Kicsit furcsa az időzítés... És ezek a dolgok hátrább vetik a pénzügyi helyzetem fejlődését. Ám legalább az óráim számát nem érintik. Most már nyugodtan kijelenthetem egy héttel a hó vége előtt, hogy meglesz a 200+ órám. Ez nagyon jó, kell is, mert a következő fejezetben taglalt problémák miatt most minden eddiginél jobban kell a pénz.
Magánélet
Továbbra is szingli vagyok, nyugi, ezen a téren nincs változás. Még. Nem mintha lenne valaki a láthatáron, de abszolút bizakodó vagyok ebben az évben hogy Bob Seger klasszikus szavait idézzem:
"Maybe today
Maybe someone will touch your heart
Maybe tonight
Maybe you're life will finally start"
Hiszek ebben, mert "That it's a brand new morning with a brand new sun".
Viszont a lakás kérdés. Minket Karesszel foglalkoztat már egy ideje a "keressünk együtt pecót"-témakör, de most jött el az idő rá. Január utolsó hetében a főbérlőm bejött a szobámba anélkül, hogy az engedélyem kérte majd mindenért elkezdett rinyálni és akkor mondtam azt, hogy "Ennyi volt, nem vagyok hajlandó elviselni többet". Tisztelem azt, ahogy segített az elején, hogy elnéző volt velem szemben az itt töltött 26 hónapom alatt, de mindketten egyetértettünk abban, hogy én már kinőttem ezt a szobát. A csúcs az volt, amikor már majdnem elborult a gyógyszerem, amikor elkezdte, hogy "nem kell a szobádban tartani az ételeid"... Szóval legkésőbb március 2-ig ki kell költöznöm innen. Lehet a depomat sem kapom vissza - ami újabb 300 font veszteség lenne. De ha sikerülne találni valami jót, akkor nem bánnám. Úgysem számolok azzal a pénzzel, szóval, ha visszakapom, akkor nagy az öröm, de ha nem, akkor sincs nagy gáz - túlzottan.
Itt minden a lehetőségeinken múlik. Nyílván tisztában vagyunk azzal, hogy két ember számára pokolian nehéz találni lakást - pároknak szörnyen "egyszerű". Minden vagy túl drága, vagy a lakás vagy a környék nem olyan, amely megérné. Épp tegnap volt egy beszélgetésem JJ-vel ami valahogy így hangozhatott:
- Figyelj, miért nem jó neked, hogy a keleti városrészben keresünk lakást, ahol olcsóért megkaphatnád, rengeteget spórolhatnál rajta és majd ha nem szereted, akkor talán pár év múlva kivehetnéd álmaid lakását, mert lenne rá elegendő tőkét vagy az extra pénzt költhetnéd a hobbidra, vágyaid megvalósítására.
- Nézd, 2,5 éve élek ebben a városban és gyűlölök szinte majdnem minden itt töltött percet. Nem akarok otthon lenni egyáltalán, de ha otthon is vagyok nincs erőm semmit csinálni és a tennivalók csak halmozódnak. Nem akarok így élni tovább. Változtatni akarok. Olyan helyet találni, ami olyan környéken van, ahol szívesen sétálsz amikor olyanod van, olyan helyen lakni, ahová haza akarsz menni. Az elmúlt 2,5 évben erre készültem fel és úgy érzem most jött el az én időm...
Mindkettőnknek voltak jó pontjai és nem hazudok, egy pillanatra tényleg meginogtam, amikor bevetette a "spórolás" szót. Csak az a baj, hogy a vágyaim, meg amiről álmodozok a következő pont "megvalósíthatóságának köszönhetően" látótávolságba ereszkedik, és most úgy érzem, ha tovább akarok lépni az életemben, akkor muszáj lesz "All in"-t mondanom. Csak ez az egy módja van annak, hogy visszataláljak ahhoz az önmagamhoz, aki voltam vagy sokkal inkább lenni szeretnék. Nincs megfutamodás, most a költségesebb megoldást is hajlandó lennék bevállalni, mert szentül hiszek abban, hogy ez lesz Az az év. Hogy melyik? Az, amikor minden megváltozik és amikor az igazi életem végre elkezdődik.
Jövő
De akár úgy is hívhatnánk ezt a pontot, hogy a "Vállalkozás". Mert itt igazából ebben látom a megoldást minden problémámra. Szilveszterkor kezdtünk el beszélgetni róla (vagy akkor még csak a lakás volt, ez pedig csak utána? hmm...), aztán most már odáig jutottunk, hogy vettem egy miksit, ami amolyan "céleszköz" lesz, és már csak néhány dolog hiányzik, hogy belevágjunk. Saccra olyan 500 és 1000 fontot kell ráköltenünk, hogy elindulhassunk ezen az úton. Viszont a jó hír, hogy ha elkezdünk kapni felkéréseket, akkor csupán egyetlen meló képes lehet visszahozni ezeket a befeketetéseket - két-három meló után minden kiadásunk megtérülhet. És az esküvőzés mindig kifezetődő. Szóval ez a terv, de majd ebből talán holnap többet tudunk, ugyanis akkor fogunk először leülni erről beszélgetni. Kemény menet lesz mindkettőnknek, de ha all in energia és anyagi fronton is, akkor tudom, hogy megtérül. Még sosem hittem ennyire abban, hogy minden összejöhet. Csak nem változom?
Utolsó kommentek